Robert Galbraith: Halálos fehér
Az előző kötet annyira lendületesen indult és úgy végződött, hogy azonnal nekiálltam ennek a kötetnek. Nos, az első néhány (száz?) oldal, ha nem is unalmas, de mindenképpen kevésbé volt érdekes, mint ahogy az előző könyv végződött. Néha az volt az érzésem, mintha az író nem tudta volna pontosan, hogy most mit is kezdjen a szereplőkkel, hogyan alakítsa tovább magánéletük kusza szálait.
A nyomozási vonal is kicsit döcögősen kezdődött. Sok volt benne az üresjárat, nem igazán lehetett tudni, hogy most akkor mi is lesz ebből az egészből. Aztán volt egy pont, ahonnan felgyorsultak mind a magánéleti, mind a nyomozási események és onnantól kezdve a kötet izgalmas és fordulatos volt.
A végére - szokás szerint - minden szépen a helyére került, de változatlanul nem találtam magyarázatot arra, hogy miért volt ennyire elhúzva a bevezetés.