Szülőkkel megállapodtunk, hogy egy héten egyszer a lányoknak jönniük kell velem reggel, amikor a kutyával kimegyek. Mondtam, hogy ismerek egy helyet, ahol egy órás, másfél órás sétát lehet tenni, és szerintem nem ártana nekik egy kis mozgás. Mindkét szülő helyeselt, így reggel 8-kor kirángattam a két mákvirágot az ágyból, reggeli, aztán indulás. Hát majdnem úgy volt, hogy mégsem tudunk odamenni, ugyanis zárva volt a parkolóhoz vezető kapu. Mivel az odavezető út elég keskeny, így egy jódarabot kellett mennem, hogy meg tudjak fordulni és a két lány már örült, hogy hú, megúszták a sétát. Tévedtek! Ugyanis visszafelé menet a kapu nyitva volt, szóval behajtottam.

A fő parkoló le volt zárva, de én egyébként sem ott szoktam hagyni a kocsit, hanem egy másik helyen, így simán leparkoltam, aztán indultunk sétálni. A kutya nagy örömére és a két lány nagy bánatára. Az idő ismét gyönyörű volt. Hétágra sütött a nap, énekeltek a madarak, még láttunk egy fácánt is. A kicsivel szóláncot játszottunk, a nagy egy ideig velünk játszott, aztán bevágtak a durcát és fancsali ábrázattal masírozott mellettünk, mintha legalábbis a maratoni távot kellene legyalogolnia, kétszer. Nem nagyon izgatott a dolog. Minden nap ebéd után egy órára kizavarom őket a kertbe, hogy meglegyen a napi mozgásuk, de gyakorlatilag csak lődörögnek odakint, tehát ez a heti egy nagy séta igenis kell. Merthogy ráadásul a nagy változatlan mennyiségben eszik. Mit eszik? Zabál... Azért is bevágta a durcát, hogy nem három zsömlét adtam neki ebédre, hanem csak kettőt. (A szülők mondták, hogy jól tettem, a két nagy zsömle tökéletesen elegendő neki. Pláne, hogy utána még eszik egy kis ilyen nasit meg olyan nasit...)

A séta után nekiugrottunk a leckeírásnak. Megszületett a végleges fogalmazás a bakancsról - nem mondanám, hogy tökéletes, de ennél jobbat nem fog tudni írni a gyerek. Pedig kínomban már írtam egy egyoldalas leírást egy szivacsról, hogy hátha megérti jobban, hogy mit kell csinálnia. De nem, rém unalmas valami született meg, amibe sikerült beleerőszakolni néhány olyan elemet, amit a tanár kért. Az is a baj, hogy mivel nem szeret olvasni, így nem tudja, hogy egy leírás mennyire fontos tud lenni. Na, mindegy.

Matek... Szerintem lassan doktorálni fogok matekból. Időnként meglepődök, hogy mik nem jutnak eszembe a régi matek órákról! Vannak dolgok, amik tök automatikusan jönnek elő és tudom, hogy jó, de amikor el kell magyarázni... Jaj... Szerintem magyarul is vért izzadnék, de így... Nagyon sokszor meg kell néznem a kérdésben található szavak jelentését, merthát azok többnyire olyanok, amiket én normál esetben nem használok, tehát honnan a bánatból ismerném őket? Egy csomó mindent másképp tanulnak, szóval hogy ne zavarjam össze őt, előbb rá kell jönnöm, hogy ők hogy tanulták, aztán az alapján elmagyarázni... És persze van, hogy nem megy, és szerencsére apuka éppen szünetet tart és akkor segít. Tök jól magyaráz! Olyan egyszerűen, érthetően levezeti, hogy sokszor elcsodálkozom, hogy tényleg ennyire egyszerű ez az egész? - és a gyerek meg néz a nagy kék szemeivel és halvány lila gőze nincs semmiről sem.

A mai nap nagy híre az volt, hogy Károly herceg vírusos. Mindjárt mentek a találgatások, hogy akkor mi van a királynővel és hogy találkozott x napja Vilmos herceggel meg az unokákkal és és és... De természetesen hozzátették, hogy karanténban van és folytatja otthonról a munkáját. Juhéj! Világ megmentve, a trónörökös dolgozik!

Délután kaptam egy sms-t a hatóságoktól, hogy maradjak otthon, csak akkor hagyjam el az otthonomat, ha olyan munkám van, amit nem lehet onnan végezni, ha bevásárolni megyek, illetve ha valamiféle házonkívüli sportot folytatok (pl. futás), de minden esetben tartsam meg a szükséges távolságot másoktól és ne találkozzak a barátaimmal. Azt hiszem, nem lesz gond betartani egyiket sem...