Musso: A szajnai ismeretlen
Hát ez a legrosszabb könyv, amit eddig Mussótól olvastam. A történet jó is lehetne, de a kivitelezés most színvonal alatti volt. Valahogy nem volt kidolgozva, egyes részei izgalmasak voltak, másokon untam magam, a vége meg egyenesen katasztrofális volt. Kétszer megnéztem, hogy biztos, hogy ez az utolsó lap a könyvben, mert egyszerűen nem érhet így véget! Máskor szeretem, hogy hol egyes szám első személyben, hol harmadik személyben folyik a történetmesélés - most kifejezetten zavart a személyek közötti ugrálás. Nem egyszer meg kellett néznem, hogy akkor most éppen ki is a mesélő?
A karakterek is katasztrofálisak voltak. A rendőrnő misztikusan kerül a történetbe, mert valahonnan, valamiért áthelyezik - de csak homályos utalások vannak, és semmi válasz. Majdnem csak utáltam ezt a figurát, mert iszony szögletes, érzéketlen, okoskodó, fontoskodó valaki volt. Az író semmilyen volt. Kicsit különcre próbálta ábrázolni Musso, de nagyon nem volt az. Az egyetemista lány figuráját szerettem - ő meg egyik pillanatról a másikra eltűnik a könyvből. Az, hogy a kómában lévő ember is belefolyik gondolataival, érzéseivel a történetbe - ezzel egyszerűen nem tudtam mit kezdeni. Semmit nem adott hozzá a sztorihoz ez a szál, egyszerűen csak ott volt mindenféle magyarázat és ok nélkül.