Rochus Misch Hitler testőre volt. És ekkor akaratlanul is a T. Olvasó egy "rosszemberre" gondol. Mert lehet valaki jó, ha Hitlert védi? Hajlamosak vagyunk általánosítani. Tesszük mindezt azért is, mert mi tudjuk, hogy Hitler nevéhez milyen borzalmak köthetők. Mi már ismerjük a teljes (vagy csaknem teljes) történetét a náci korszaknak az összes borzalmával, kegyetlenségével, embertelenségével együtt. 

De itt volt a fiatal Rochus Misch, aki tanulmányai után úgy döntött, hogy csatlakozik az SS-hez. Miért? Nem harcolni akart, hanem mert ez egy jó ajánlólevél volt ahhoz, hogy később hivatalnok legyen. Végigcsinálta a kiképzést, aztán részt vett a Lengyelország elleni hadjáratban és megsebesült. Innentől kezdve tudatosan törekedett arra, hogy elkerülje a frontszolgálatot, mert még egyszer nem akart harcolni. Képezte magát és telefonközpontos lett és igen, Hitler mellett teljesített szolgálatot. Leveleket, üzeneteket, személyes ajándékokat kézbesített, kezelte a telefonközpontot, barátai voltak, megházasodott, kislánya született. Ugye, hogy egy teljesen átlagos életről beszélhetünk? Nem volt tagja a náci pártnak és nem látta a borzalmakat, amivel a rendszer járt. Ezt több ízben leírta, hogy nem tudott ezekről a dolgokról.

Erre persze sokan felkapják a fejüket, hogy dehát hogyhogy? Hitler közvetlen közelében nem igaz, hogy nem tudott erről vagy arról. Nem tudott, és én elhiszem neki. Nem azért, mert szimpatizálok vele vagy a nácikkal, hanem tisztán a tények alapján. 

Akkor nem volt internet, a német sajtó (újságok, rádió) a náci párt irányítása alatt állt. Arról írtak, azt közvetítették, amiről azt akarták, hogy a lakosság tudjon. Németország elszigetelődött, nem voltak elérhetőek külföldi sajtóanyagok. Néhányan hallgatták a BBC adását - ahogy ezt megtette Misch is a háború végefelé, hogy végre tisztán lásson -, de a külföldi adók hallgatása tilos volt és szigorú büntetést vont maga után, ha valakit lefüleltek. 

És ne felejtsünk el még valamit. Az ember szívesebben hallja azt, amit hallani akar. Nem jobb pozitív hírekről értesülni, mint borzalmakról? Ráadásul ha mindig, mindenütt ugyanazt hallja, akkor egyszerűen elhiszi, hogy ez így van, nem gondolkodik a mélyebb értelmén vagy hogy mennyi az igazságtartalma. Mi több, ha valaki mást állít, akkor meg van győződve arról, hogy az illető hazudik. 

Mischnek tehát esélye nem volt arra, hogy mást halljon, mást olvasson, csak amit mindenki más látott/hallott. És az is tény, hogy Hitler soha nem adott írásos, hivatalos parancsot arra, hogy hozzanak létre koncentrációs táborokat, hogy ott embertelen körülmények között tartsák a foglyokat, dolgoztassák halálra és aztán szó szerint semmisítsék meg őket. Mi több, a "Főnök" - ahogy Mischék hívták Hitlert - nem szeretett hallani a borzalmakról. Soha nem látogatott el egyetlen egy táborba sem. Nem látta a saját katonáinak a szenvedéseit, nem akart tudomást venni arról, hogy a saját katonái mit élnek át a fronton és mennyire értelmetlenül harcolnak különösen az utolsó hónapokban. Ha a sajátjaira nem figyelt, ha sajátjai sorsa ennyire nem érdekelte őt, akkor mit foglalkozott ő azzal, hogy mi van a zsidókkal, cigányokkal, sérült emberekkel, politikai vagy hadifoglyokkal, akik a lágerekben szenvedtek? 

Szóval elhiszem Mischnek, hogy nem tudott ezekről a dolgokról. Elhiszem, hogy ő a Főnököt egy egyszerű embernek látta, aki játszik a kutyájával, aki utazik az országban, aki tárgyal a tábornokaival, akinek van egy jópofa barátnője. Mint egy teljesen átlagos politikai és katonai vezető. 

Egészen az utolsó utáni pillanatig ott maradt a bunkerben. Mert a szolgálat kötelez, és mert azt a parancsot kapta, hogy maradjon. Aggódott a családjáért, próbált segíteni nekik, ahogy tudott. Végignézte a "Főnök" utolsó napjait, kezelte a bunker telefonközpontját és információkat csipegetett innen-onnan, hogy mégis mi folyik körülötte. Akkor már az igazságot akarta tudni, nem elégedett meg a hivatalosan közölt hírekkel. Látta a halott Hitlert. És ezután is maradt egészen addig, míg végül Goebbels engedélyt adott a távozásra. Csak ezt követően hagyta el a bunkert és próbált kijutni az ostromlott városból. 

Nem járt sikerrel. Orosz fogságba esett, ahol megkínozták, ahol éheztették és embertelen körülmények között tartották. Azon szerencsések közé tartozott, aki 9 év után kiszabadulhatott és visszatérhetett Németországba. Megtalálta a családját és új életet kezdhetett. Ha valaki kérdezte a múltról, eleinte nem beszélt, később aztán megpróbált mindenkinek válaszolni. Aztán megírta a könyvet. 

Érdemes végigolvasni, mert a harmadik birodalmat egy egészen más szemszögből mutatja be.