A minap elgondolkoztam azon, hogy a mai ifjúság, amelynek gyakorlatilag a kezéhez van nőve a telefon, vajon mit tenne, ha hirtelenjében az összes telefonos szolgáltató leállna, nem lenne többé térerő, internet, és mondjuk beszélni szeretnének a szomszéd városban lévő barátaikkal. Vagy valamilyen vészhelyzetbe kerülnének az utcán és segítséget kellene hívniuk. Akkor mihez kezdenének? Tudnák, hogy merre induljanak el, hogy egy hagyományos telefont találjanak? Egyáltalán felismernek egy ilyet? És vajon a használatával tisztában vannak? Van olyan sejtésem, hogy sokak talán csak múzeumban láttak ilyen készüléket vagy még ott sem. Ezért gondoltam, hogy írok nekik egy kis használati útmutatót:

Szóval itt a világvége - legalábbis számodra, hiszen a kezedben lévő okos kütyü használhatatlan -, viszont sürgősen segítségre van szükséged és telefonálnod kell. Mi ilyenkor a teendő? Először is keress az utcában telefonfülkét. Ja, hogy nem tudod, mi ez? Nos, ezek többnyire a járda szélén, az úttest közelében álló kis bodegák. Szerencsés esetben találsz is bennük készüléket, ha nem, akkor bizony tovább kell keresned. 

Ha végre rábukkantál egyre, be se menj, ha 1. nincs apród, 2. nem tudod a felhívandó számot fejből, 3. nincs telefonkönyv. Az a nagy könyv, ami ott kellene, hogy legyen a készülék alatt kicsit megviselt állapotban, talán néhány hiányzó oldallal - utóbbi esetben legyen szerencséd, hogy pont ne az az oldal hiányozzon, ahol a keresett telefonszám van. Ja, igen, a telefonkönyben ABC sorrendben szerepelnek a nevek, szóval ha nem tudod a felhívandó számot fejből, itt megkeresheted.

Van apród és tudod a számot? Zseniális! Beléphetsz a fülkébe. Igen, a szag. Hát a környék összes kutyája valószínűség szerint megtiszteli a fülke oldalát és szerencsés vagy, ha csak ők, és nem mondjuk hajléktalanok, részegek vagy nagyon megszorultak használták a fülkét, mint legkisebb helyiséget. 

Ha sikerült átállnod bőrlégzésre vagy akklimatizálódnod a szaghoz, akkor előtted van a telefonkészülék. Igen, az a dobozszerű valami, ami a falon lóg. Szerintem már olyan modernek kell lennie, hogy nyomógombok vannak rajta és nem a hagyományos tárcsa. Pedig az is mekkora kihívás volt! Amikor tárcsáztál, aztán a tárcsa komótosan visszafordult az eredeti helyére, és hirtelen beléd villant, hogy jaj, mi is volt az utolsó szám, amit tárcsáztál...

Tehát ott van előtted a készülék. Igen, óriási, igen, elég furán néz ki, de mi még ezzel nőttünk fel. A készülék oldalán/elején - típustól függően - leemelhető valami a kagyló. Igen, emeld le és tedd a füledhez. A helyes tartás az, amikor a felső részét a füledhez teszed, az alsó részéből lóg ki a vezeték, ami a készülékhez köti. Majd ebbe az alsó részbe kell beszélned. Hallgass bele. Csendes búgó hangot kell, hogy hallj. Ha nem hallasz semmit, akkor helyezd szépen vissza a helyére, ne kapj düh rohamot, hanem hagyd el a fülkét és keress másikat. A búgó hang ugyanis azt jelenti, hogy van vonalad, tehát tudsz telefonálni. Anélkül nem lehet! 

Szerencsés esetben tehát van vonal. Hurrá! Bogarászd elő a zsebedből az aprókat és dobálj be néhányat a készülékbe. Oldalt vagy veled szemben kell lenni egy nyílásnak, az az a hely, ahova be kell tuszkolnod az érméket. A maradékot ne tedd el nagyon mélyen a zsebedbe, mert még szükséged lesz rá a későbbiekben. 

Mivel ez egy "modern" készülék - feltehetőleg -, van egy kijelzője, ami mutatja, hogy mennyi pénzt dobáltál be. Látod, milyen csúcstechnológiával állsz szemben? A billentyűzet segítségével pötyögd be a hívni kívánt számot. A kijelző ezt is mutatja. Mondom, hogy csúcstechnológia...

Aztán várj. A csengőhang hasonló, mint a jelen pillanatban használhatatlan okos kütyüdé. És ha túloldalon felveszik, nyert ügyed van. Viszont ne nagyon merülj bele a beszélgetésbe és árgus szemekkel figyeld a kijelzőt, mert abban a pillanatban, hogy a hívott fél felveszi a kagylót, a bedobott összeg olyan mértékben fog apadni, hogy nem győződ majd dobálni befelé az újabb érméket. Ha elmélázol és nem veszed észre, vagy kifogytál az aprókból, akkor a vonal megszakad. Kíméletlenül, nincs kegyelem! Éppen ezért azt tanácsolom, hogy minél rövidebben és tömörebben fogalmazz. Ne az ősrobbanásnál kezd a mondókádat, hanem koncentrálj a lényegre.

Ha sikerült lebonyolítanod a hívást és még ne talán tán apród is maradt, akkor gratulálok, sikeresen megoldottad a feladatot. Nem jött össze? Csak nem elfogyott az apród? Hát ha nem sikerült elintézned a fontos részét a beszélgetésnek, akkor sajnos elölről kell kezdened az egész procedúrát. 

Néha napján sajnos előfordulnak hibák, amikor például egyszerűen csak megszakad a hívás - jobb esetben a készülék nem nyeli el a bedobott aprót, rosszabb esetben búcsút inthetsz a pénzednek. Előfordulhat olyan is, hogy a hívás rossz, nem hallod rendesen a másikat, recseg a vonal vagy ne talán tán hallod, hogy mások is vannak a vonalban és ők is beszélgetnek valamiről. Ilyenkor csak próbálj koncentrálni a saját beszélgetésedre és kizárni a külső, zavaró tényezőket. 

Amennyiben bármi megzavarná a telefonálásodat, kérlek, ne püföld vagy egyéb módon büntesd szegény készüléket, ő tényleg nem tehet semmiről. 

És amennyiben ezek után úgy érzed, hogy ezt még egyszer soha az életben és azonnal tegyenek meg mindent, hogy használhasd újra az okos kütyüdet, mert így nem lehet élni - rossz hírem van, lehet. Sokan így éltünk és elárulom, hogy igen, néha bosszankodtunk, de remekül elvoltunk.