Ismét eltelt egy hónap. Annyira hihetetlen, hogy március óta be vagyunk zárva. Múlt héten azt mondta apuka, hogy anyuka ma bemegy dolgozni - nem ment be. Mondjuk ő sem. Azt mondta, hogy meglehetősen csendes a piac, így nem akar bebumlizni, pláne, hogy nincs autó. Ha már megemlítette, rákérdeztem, hogy mi újság van autóvásárlás terén. Azt mondta, van megint egy ígéretes jószág, talán pénteken sikerül megvennie.

Ma a kicsi délelőttös volt, így a reggel a normális suli reggelek szerint zajlott. Mivel a kicsi autó elég alacsony, így máshova kell járnunk sétálni a kutyával, mert a szokott helyen - Oldburry Hill - annyira nagy kátyuk vannak a parkolóban, hogy félek, hogy valami baja lesz az autónak. Az új hely nem annyira új, néhányszor már bóklásztunk ott. Azért nem szeretem, mert állandóan televan emberekkel, másrészt nagyon agyagos ott a talaj és elképesztő sár szokott lenni. Éjszaka esett és most is csupa ragacs volt minden.

Hazaérve a kutya megint nem akarta bevenni a gyógyszerét, szóval ismét belé kellett erőszakolnom. De szerintem határozottan jobban érzi magát, a mai sétánál nagyon virgonc volt a jószág.

Miután összeszedtem a kicsit, megkajáltak, majd mondtam, hogy irány az udvar. Egy órán keresztül kint kell lenniük. Hogy a nagy micsoda patáliát csapott!! Hogy neki tanulnia kell és ez nem fair és egyébként is... Apuka mondta, hogy felesleges hepciáskodnia, irány az udvar, igenis legyen kint legalább egy órát. Hát finoman szólva sem törték össze magukat a kintlét során. Mindegy, addig se a telefont meg a számítógépet bámulták.