A falu (vagy város - sosem tudom, minek is számít ez a település) közepén valami útmunkába kezdtek, aminek következtében nem lehet áthaladni egyik irányban sem a településen. Baromi hülyén van kitáblázva, mert a hatalmas kamionok is csak ott szembesülnek azzal, hogy nem tudnak továbbmenni, ahol már a tényleges lezárás van. Ott meg alig lehet megfordulni, mert nincs elég hely. Szerencsére azért számunkra van megoldás, közvetlenül a lezárás előtt le lehet kanyarodni a mellékutakra és így el lehet jutni a gyerekkel a suliba. Mondjuk nem vagyok nagy rajongója ezeknek az utaknak, mert sokszor olyan keskenyek, hogy a kocsi mindkét oldalát súrolja a hatalmas gaz. Na, most amikor szembejön az emberrel egy másik személyautó, ne talán tán egy teherautó, akkor azért van kínlódás, hogy elférjünk egymás mellett.

Minekutána ezeken a mellékutakon kellett közlekednem, így máshova mentünk a kutyával sétálni. A hely neve Dene Park és igazából azért nem járunk oda, mert esős időben az egész hely egy masszív agyagos sártengerré válik. Most viszont! Említettem, hogy hetek óta (talán nem is hetek, hanem hónapok óta) nem esett, aminek következtében ez az agyagos talaj teljesen ki van száradva. Olyan repedések voltak, hogy az ujjam belefért. Normális esetben ilyen valamikor augusztus közepe táján szokott lenni. Ha egyáltalán előfordul. Mindenesetre jót sétáltunk a blökivel.

A nap a szokásos módon telt, igyekeztem minél előbb meglenni, hogy minél előbb szabadulhassak. Apuka elment a gyerekért, szóval azzal is időt nyertem. Végül olyan fél 5 körül végeztem. Jöttem fel, zuhany, aztán nekiálltam németezni. Befejeztem azt a fordítás, amit múltkor elkezdtünk. Mint kiderült, egészen jól sikerült összeraknom. Volt benne hiba, nem mondom, de többnyire az volt a gond, hogy nem ismertem a szót és a szótárból nem a jó szót választottam ki. Most már kaptam házi feladatot is, szóval kezd alakulni a dolog.