Hurrá, péntek! Az idő megemberelte magát, már majdnem olyan, mintha tavasz lenne! Legalábbis nem 2, hanem 8 fok volt reggel. Viszont hetek óta nem esett, ami látszik is, mert kőkemény a föld. Azért a kutyának sikerült találnia egy pocsolyát - szerintem az ország egyetlen tócsáját - amibe természetesen bele kellett mennie és aztán persze meg volt sértődve, amikor hazaérve leslagoztam a praclijait.

Apuka reggel elújságolta, hogy hogyan ment előző este a gyerekkel a hírközlés, hogy nem a magánsuliba fog menni. Mint kiderült elpityeregte magát a kiscsajszi, de aztán megvigasztalódott, merthogy a barátnője is ugyanabba az állami suliba fog menni, amit a szülők választottak. Na, ennek örülök, hogy nem volt annyira elkenődve. Aztán később, amikor a nagyobbik lejött reggelizni, tovább beszélgettünk, hogy miért jó még ez a suli a kicsinek, így volt alkalmam megkérdezni apukától, hogy mennyire érint engem ez a változás. Mondta, hogy ne aggódjak, még évekig szükség lesz rám, hiszen a lányoknak sok a szünet, nem akarják őket állandóan táborokba küldeni, a kicsi valószínűleg folytatja a sportolást (netballt, ami a kosárlabdához hasonló, de más szabályokkal játszák), ami azt jelenti, hogy vinni, hozni kell őt, valakinek főzni kell rájuk, elképzelhető, hogy több különóra lesz, ami megint azt jelenti, hogy vinni kell őket valahova, majd onnan haza. Na, ettől a hírtől kicsit megnyugodtam, ezek szerint nem kell mostanában munkát keresnem. Most egyébként is eléggé macerás lenne a váltás, mert a vírus miatt eléggé korlátozottak a lehetőségek.

A nap egyébként a szokásos menetben zajlott és olyan 4 óra magasságában sikerült mindennel végeznem, így feljöttem. Jó volt végezni a hétre.