Megszokásból a Sainsburybe mentem vásárolni. Rajtam kívül egyetlen egy jóember kóválygott a boltban, így nem kellett senkire sem várni. Tehát volt előnye, hogy majdnem pontosan nyitásra értem oda, szóval legközelebb is így fogok tenni. Igaz, ennek következtében 6 körül kell indulnom a kutyával sétálni, hogy mire végzünk, az kb. akkorra essen, amikor a bolt nyit, hiszen aztán 8.15-kor keltenem kell a lányokat. Liszt változatlanul nem volt.

Ma brassóit főztem a lányoknak, apukának meg magamnak (egyet majd szombaton eszek meg, egy ment a mélyhűtőbe, ami azt jelenti, hogy ismét teljesen televan, így nem fogok éhen halni). Már nem is kérdeztem, hogy esetleg anyukának tegyünk-e félre. Úgysem eszik belőle, szóval minek is? Nem baj, a lányoknak ízlett, apuka rendesen betermelt egy púpos tányérral, aztán ennyi.

Gyerkőc ismét 3-kor végzett, de még rá tudtam venni arra, hogy olvassunk kb. 10 oldalt. Egyszerűen nem értem. Tetszik neki a könyv és mégsem olvas többet. Olyan meg soha nem fordulna elő, hogy magától a kezébe vegye, csak velem olvas. 

Azért sajnáltam őt. Amikor végzett, lelkesen felvágtázott a nagyobbhoz, hogy na, majd most játszanak, aztán kb. 5 perc múlva jött vissza eléggé elkámpicsorodva, hogy a nagy nem akar vele játszani és akkor játszom vele? Egyre többször fordul elő, hogy a nagy lepattintja őt. Néha hallom, hogy élesen válaszol vissza neki, mert valami olyat mondott/kérdezett, ami nem tetszett neki. És persze, hogy játszottunk.