2020. április 27., hétfő
Nem is tudom, mi hangzik rémesebben, hogy hat hét vagy hogy másfél hónap. Merthogy ez lesz a karantén hatodik hete. Valahogy talán a hónapnak nagyobb súlya van. Legalábbis nekem.
Apuka installálta, kipróbálta meg le is írta a nagyobbik gyereknek, hogy hogyan kell csatlakoznia az online leckékhez. Neki ugyanis ma indult meg az online tanítás. A gyerek rettenetesen izgatott volt. Mi is izgultunk, hogy hogyan is fog működni ez az egész és a gyerek mennyire veszi az akadályt.
Nem volt semmi gond. Sőt! A tanár néhány perccel a hivatalos óra előtt lehetővé tette, hogy a gyerkőcök beszélhessenek egymással. (Óra alatt mindegyiknek le kell némítania a mikrofonját és csak akkor kapcsolhatja be, ha kérdése van.) Azt az örömöt... Ahogy csatlakoztak az osztálytársai, csak hallottuk minden alkalommal, hogy örömmel felkiált és aztán boldogan csevegtek. Most látszott igazán, mennyire hiányzik neki a közösség. Valószínűleg a többiek is hasonlóan éreztek, mert a hivatalos óra után többen fent maradtak és csevegtek mindenféléről.
A kicsi az órák alatt nagyon fegyelmezetten ült, figyelt. Két óra között volt szünet, akkor mondtam, hogy mindig pakolja el, ami nem kell neki, készítse oda a következő órához szükséges motyókat és menjen el a wc-re. Egy lecke 55 perces és ugye közben nem mehet ki.
Napközben rá-ránéztem, miközben takarítottam. Ebédnél volt egy durván 2 órás szünete, akkor kicsaptam őt meg a nővérét is az udvarra szokás szerint és gyorsan kitakarítottam azt a két szobát is, ahol tanulnak, mert ugye óra közben nem zavarhatom őket.
Azért estére rendesen elfáradtak, láttam rajtuk. Viszont egy új tornagyakorlat sort próbáltak ki a youtube-on, amit a nagyobbik gyerkőc barátai javasoltak. Egy fiatal, jópofa pasi tornáztatja meg az őt követőket. Kb. 5 perc után rendesen lihegett mind a két lány, úgyhogy mondtam nekik, hogy én teljesen elégedett vagyok ezzel a manusszal, tőlem akár minden nap tornázhatnak vele.
