Camilla Lackberg: Az aranykalitka

Nem volt rossz, de...

Tetszett az, hogy a történetet hol saját maga mesélte a főszereplő, hol harmadik személyben tudtunk meg többet az életéről. A homályos utalások a múltra egy idő után engem zavartak, és végül nem kaptam meg azt a hűha élményt, amit szerintem az író el akart érni. 

Pozitív volt, hogy bemutatta, hogy szinte bármilyen helyzetből fel lehet állni, ha az ember akarja. Az persze más kérdés, hogy kicsit meseszerű volt, hogy a semmiből rövid idő alatt milliomos lett a főhős. Ráadásul egy kicsit homályos is volt az, hogy pontosan mit is csinált.

Ha már a főhősnél említettem, nem szerettem őt. Nagyon sokszor érzéketlennek tartottam a viselkedését. Értem én, hogy bosszút akart állni, de sokszor túlzás volt, amit csinált. Az se tetszett, ahogy a lányával való kapcsolatát ábrázolta az író. Nem éreztem bensőséges viszonyt köztük, ráadásul nekem nagyon furcsa volt, hogy nem egyszer, amikor nála volt a lánya, akkor valaki más vigyázott rá, holott néhány oldallal korábban még a hiányára panaszkodott. 

Sokáig megvoltam arról győződve, hogy valami törvénybeütközőt követett el a múltban, ezért menekült, ezért változtatta meg a nevét. Erre rá is erősített az, ahogy elbánt a barátjával - ez megint egy olyan esemény volt, amikor csak pislogtam. Persze a végén kiderült, hogy mi is történt valójában, mi elől menekült. De azért hatalmas különbség van, hogy valakit, aki erőszakos vagy történetesen törvénytelenséget követ el, olyan helyzetbe hoz az ember, hogy a törvény előtt felelősségre vonják, és más lapra tartozik, ha valaki ténylegesen gyilkosságot követ el. Márpedig a főhős ezt tette. Ez kifejezetten zavart, hogy ő megbüntethetett másokat, de őt senki nem vonta felelősségre. 

Azt pedig, főleg a mai világban, elképzelhetetlennek tartom, hogy valaki csak így el tudjon tűnni, mint ahogy ő megszervezte két embernek is az eltűnését. Az egy dolog, hogy vett hamis útleveleket, de ma már az útlevél is chippel működik, de még ha ettől eltekintünk, akkor is ott vannak az utcai kamerák, amelyekkel gyakorlatilag mindenkinek szinte minden lépését lehet követni. 

Szóval az alapgondolat jó volt, néhány helyen kifejezetten élveztem a sztorit, viszont én sokkal többet vártam az írónőtől az előző könyvei alapján. Korábban mindig minden precízen a helyén volt, ebből a történetből viszony hiányzott ez.

Címkék: olvasónapló