2020. április 24., péntek

Péntek, hurrá! Ma meglepően sokan voltak az erdőben. Azt nem mondom, hogy kerülgetni kellett az embereket, de azért néha vagy nekem kellett másik ösvényt választanom, vagy a másik sétáló döntött így. Szerintem egyre nehezebben viselik az emberek a bezártságot.

Ma a kicsi sulijából kaptunk egy végtelenül hosszú levelet, merthogy hétfőtől ténylegesen megindulnak az online órák, ezért átküldték az órarendet. Két csoportba vannak beosztva a gyerkőcök, és közölték a szigorú szabályokat is: az 55 perces órát végig kell ülnie, nem beszélhet másik gyerkőccel, nem segíthetünk neki és nem mehet az óra alatt sehova, hanem ott kell ülnie fejhallgatóval a fején. Amikor nincs órája (mert mondjuk a másik csoportnak van), akkor az online elküldött feladatokat kell megoldania. Hát meglátjuk, hogy fog működni. De nagyon komolyan veszi az iskola az online oktatást és láthatóan úgy rendezkedtek be, hogy ez nem átmeneti lesz.

A szokásos napi takarítással viszonylag hamar végeztem, aztán a lányok kérték, hogy még maradjak lent. Szóval kiültünk a kertbe a szókártyával játszani. Győztem! 😄 Azért szerintem az szép eredmény, hogy anyanyelvűekkel játszva (mégha gyerek is!), én győzök!

De aztán jó volt feljönni és egy kicsit magamban lenni.

Címkék: covid