2020. április 18., 19., szombat, vasárnap
Meglehetősen hideg volt ez a hétvége. Főleg, ahhoz képest, hogy az előzőn csaknem nyári meleg volt - persze csak itteni viszonylatban. Borús is volt, hűvös is volt és még egy kicsit esett is. De csend, béke és nyugi volt.
A szülők által ígért séta ismét elmaradt. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy nagyon szép volt a gondolat, de ennyi. Mondjuk az apuka egyébként is elfoglalt volt, befejezte az egyik szoba festését. Mérges sötét zöld lett. Rosszabbra számítottam, főleg, hogy azt mondta, hogy sötét és hogy szürkés. A szürke említésétől már rosszul vagyok. Szürkére festette az előteret, a nagy szobát, a másik szobát, a nagyobbik lány szobáját... Lassan az az érzésem, hogy a szürkének nincs olyan árnyalata, ami ne lenne megtalálható a házban.
Tényleg van egy nagyon pici szürke árnyalat a zöldben, de egyáltalán nem olyan sötét, mint amilyennek be lett harangozva, és inkább zöld, mint szürke. Mondjuk szerintem az is javít az összhatáson, hogy a szobának nagy ablakai vannak, tehát mindig világos.
Egyébként a szokásos módon telt a hétvége. Olvastam, tanultam, aludtam. Azért eléggé fárasztó a heti folyamatos küzdés a gyerkőccel, illetve hogy nincsenek meg azok a szabad óráim, mint a lezárások előtt. Akkor elvégeztem a dolgomat, és utána azt csináltam, amit akartam. Most viszont szinte soha nincs vége a napnak, mindig van valami tennivaló.
