2020. március 31., kedd
Az utolsó nap a hónapban! Ez gyorsan eltelt. Már a hónap. Az, hogy még csak a második napon vagyunk túl a héten - mintha 48 órából (vagy lehet, hogy többől?) állna egy nap.
Reggel beugrottam a helyi boltba tejért - ismét rendesen megbámultak a maszkom miatt. Nem érdekel. Itt is van limit, mint az online rendelésnél, egy termékből kettőnél többet nem lehet venni. A polcok nem olyan üresek már. Sokkal több zöldség, gyümölcs volt, a saláták, húsok is szépen sorakoztak egymás mellett. A polcok oldalán az árak mellett egy extra kiírás nagyobb betűkkel: tartsd be a 2 méteres távolságot! Ok, nem gond. Ilyenkor reggel egyébként sincsenek sokan, ezért is ekkor jövök (meg persze a kutyával való sétálás után kézenfekvő, hogy hazafelé menet beugrom ide).
A kicsivel ismét vért izzadtunk az alapműveletek ismétlésével. Kivonás, összeadás ment, szorzásnál már voltak hibák, az osztás meg maga a katasztrófa volt. Ráadásul ők teljesen másképp osztanak - szerintem nehezebb így, de lehet, hogy a megszokás miatt fura nekem -, szóval nem tudok neki segíteni. Nagy nehezen azért minden példának meg lett az eredménye.
A nagyobbik gyerkőc konditermi edzője elhatározta, hogy online ad órákat, így a gyerek közölte, hogy ő akarja csinálni. Hajrá! Apuka 5 kilós súlyával meg a tabletjével kivonult az udvarra, hogy majd ő ott... Csak ne nézzük. Nem fogjuk. Nem mellékesen legalább apuka nemhiába hozta haza a súlyt, merthogy ő nem használja. Hát nem törte össze magát a leányzó, de legalább addig is a friss levegőn volt, ha más haszna nem volt az egésznek.
Este megint volt online németórám. Ismét mindenki csatlakozott (kivéve a brazil hölgyet, de hát ő egyébként se nagyon számít...) Szerencsére mindenki jól van, senkinek semmi baja. Mit ne mondjak, a lecke végefelé eléggé elfáradtam, alig vártam, hogy vége legyen. Most két hétig nem lesz újabb óra a tavaszi szünet miatt. Egy kicsit örülök ennek, de azért majd készítek valami házit, aztán átküldöm a tanárnak, aki többször felajánlotta hogy nagyon szívesen javítja, amit összekalapálunk, de én vagyok az egyetlen, aki él is ezzel a lehetőséggel.
