2020. március 28-29., szombat, vasárnap
Az első hét után a hétvége egész nyugisan telt. Ugyan azt mondták a szülők, hogy majd a hétvégén ők viszik ki a két gyereket egy-egy hosszú sétára a kutyával, ebből semmi nem lett. Az ok az volt, hogy vasárnap szinte egész nap hosszabb-rövidebb szünetekkel jégeső esett. Valami elképesztő módon! Időnként alig lehetett látni a szomszéd házakat. A szél is fújt hozzá rendesen, aminek következtében olyan volt, mintha valaki apró kavicsokkal dobálná az ablakokat. Mit ne mondjak, aggódtam, hogy ha ilyen lesz az egész hét, mit fogok kezdeni a lányokkal. Nem beszélve arról, hogy akkor a reggeli séták vagy elmaradnának, vagy lerövidülnének, ami se a kutyának nem jó, se nekem. Mert szükségem van arra a reggeli egyedüllétre. Jó ott bóklászni a kihalt erdőben, hallgatni a madarakat és egy kicsit magamban lenni.
