Fishbourne, Singleton, Chichester
Az időjósok egész elviselhető időt jósoltak, így távolabbi néznivalókat céloztunk meg. Ezúttal házigazdánk is velünk tartott, pontosabban ő volt a sofőrünk, mert az ő kocsijával mentünk. Ahhoz képest, hogy 74-75 éves, nagyon jól vezetett. Egyébként nagyon fura volt beülni a kocsiba a vezetői ülés mögé, ami ugye a "normál" autókban az anyósülés. Az első célpontunk Fishbourne volt, ahol egy római kori villa maradványait néztük meg. Rengeteg mozaikot találtak, és egészen jó állapotban maradtak fenn. A múzeum mellett volt egy kert, amit római mintára próbáltak felépíteni. Nagyon helyes volt.Ezek után elmentünk Singletonba, ahol egy helyi skanzenszerűséget néztünk meg. Csupa XIV., XV. századi házat építettek fel.
Néhány ház a skanzenből
A többségük eredeti: lebontották, ahol eredetileg álltak, átszállították ide, majd összerakták. Szinte mindegyiket meg lehetett belülről is nézni. (A berendezés természetesen korhű volt.) Az egyikben már volt wc (micsoda luxus lehetett annak idején!): egy pici fülke ülőkével, és az ülőke alatt nem volt semmi. Magyarul a végtermék az utcán/az udvaron landolt.
Láttunk egy működő vízimalmot is. Olyannyira működött, hogy a mai napig őrölnek búzát benne, a jó ember szerint, aki ott sertepertélt, napi 1 tonnát. Mivel látta, hogy érdekel minket a malom, nagyon lelkesen elmagyarázta, hogy hogyan működik. Igazság szerint csak a lényegét értettem, mert olyan spéci szavakat használt, amiket még életemben nem hallottam (szerintem nem is fogom hallani őket ezután sem...).
A skanzen után hazafelé vettük az irányt, de azért még megálltunk Chichesterben, ahol egy csodaszép katedrálist néztünk meg.
Nem volt elég hely ahhoz az utcában, hogy le tudjam fényképezni az épületet egészben.
Még a normannok kezdték el építeni egy római bazilika helyére, aztán néhány száz év múlva persze már nem ők fejezték be.
A katedrális főhajója
Egy kicsit bóklásztunk a városkában, de sajnos minden éppen zárt, mert már 6 óra volt. Hatkor itt minden bezár, a fagyis, az üzletek, néhány élelmiszerbolt is. Egy dolog biztos nem: a kocsmák. Egybe betértünk, a társaság egy része ivott egy pohár sört, a másik része csak pihengetett az egész napos túra után. Annyira jó hangulatúak ezek a kocsmák! Középen ott van a bárpult, ahol rögtön megrendelheted, amit szeretnél: sört, üdítőt, ebédet vagy éppen vacsorát vagy ne talán tán egy pohár vizet - nem lepődnek meg azon, ha az emberfia ezt kér. Nem kell érte fizetni, ugyanis csapvizet kapsz. Miután kifizeted a rendelésedet, leülsz az asztalodhoz, és aztán kihozzák, amit kértél. Addig maradsz, ameddig akarsz. Hazaérkezve, házigazdánk valami indiai kaját készített bárányból. Eszméletlenül finom volt!
Ja, és hát a lényeget majdnem elfelejtettem! Ma egyetlen csepp eső sem esett. Mi több, időnként még a nap is kisütött. Azért persze a két pulcsit simán elviseltem. Megnéztem az időjárásjelentést, egyre jobb időt jósolnak. Csak ne essen!