Egy újabb Madridon kívüli kirándulás. Ismét hűvös volt, szóval rendesen beöltöztem, bár a buszon nem volt hideg. Egyébként nagyon jól szervezettek a buszjáratok. Pontosak, kényelmesek és tényleg el lehet jutni velük a legfontosabb látnivalókhoz.

Terveztem, hogy az Elesettek Völgyébe is ellátogatok, hiszen az El Escorial közelében található. Ott van az a hatalmas kereszt a hegytetőn, illetve a sziklakápolna Franco sírjával, de a völgy évek óta zárva - felújítás miatt. Ez persze elég furán hangzott, de utólag egy spanyoltól megtudtam, hogy azért zárták le, mert eléggé kellemetlen, hogy Franco sírja egy ilyen reprezentatív helyen található. Mégiscsak egy fasiszta vezető volt, akihez több ezer spanyol halála köthető. (Időközben aztán exhumálták Francót és a felesége mellé temették Madrid külvárosában, úgyhogy most nem tudom, hogy a völgy látogatható-e vagy sem.)

Így aztán csak az Escorialt néztem meg, ami királyi palota és kolostor. Az építésekor azt hiszem, nem igazán törődtek még az ablakok szigetelésével (vagy mert nyári palotának szánták?), de elképesztő hideg volt az épületben, és némely termekben szó szerint fütyült a szél. Az épület egyébként eléggé erőd jellegű: vastag falak, viszonylag kis ablakokkal, masszív tornyokkal. Nem egy barátságos hely.

Az Escorial épülettömbje

Bent sajnos ismét nem lehetett fényképezni. A szobák kevésbé voltak díszesek, mint a madridi palota belseje, soknak az ablakai a belső parkra nyíltak. Az épülethez tartozik egy impozáns templom is. Ennek a kriptájában található a spanyol uralkodók nyughelye.

Egy zugfotó a kripta bejáratáról

Nem olyan díszes, mint a bécsi Habsburgoké. Egy viszonylag tágas, köralakú helyiség, amelynek a falába mélyedések vannak, mintha "polcok" lennének, és ott sorakoznak egymás felett a királyi család tagjai egyszerű, egyforma szarkofágokban. (Igazság szerint a koporsók elrendezése egy kicsit hasonlított a római katakombákban látottakhoz. Ott vájtak a járatok falába egymás fölé mélyedéseket, amelyekbe a koporsókat helyezték annak idején.) Érdekesség, hogy az elhunyt királyi gyerekeket egy külön helyiségben temették el. Míg a "felnőttek" kriptája fekete és vörös márványból készült aranyozott díszítéssel, a "gyerekeké" hófehér.

Említésre méltó még az épület barokk könyvtára. A mennyezetét csodaszép freskók díszítették, a sötétbarnára pácolt könyvszekrények a falak mentén álltak. Igazából ezen szekrények eléggé kicsik voltak a helyiség méretéhez képest. Nem mondom, hogy nem volt szép, de valahogy eléggé személytelen volt a hely. Hiányzott az az érzés, hogy na, akkor én most bekuporodnék ebbe vagy abba a sarokba, aztán hagyjon mindenki olvasni.  

Miután megnéztem az épületkomplexumot, beültem egy közeli étterembe egyrészt melegedni, másrészt ebédelni. A városka egyébként nagyon hangulatos - már amit láttam belőle a buszmegállóból jövet-menet -, jó lett volna egy kicsit bóklászni, de a kellemetlen hideg szél miatt ehhez nem igazán volt kedvem. Így aztán ebéd után felültem a buszra és irány vissza Madridba.