A következő nap már bakancs volt a lábamon és három termópulcsit húztam magamra (plusz egy került a táskámba, hátha...). Igaz, zömmel benti látnivalók szerepeltek az aznapi programban: királyi palota, templomok, de a kellemetlen szél változatlanul fújt, szóval nem volt valami kellemes bóklászni az utcákon.

A szokásos kávézóban megreggeliztem, aztán útnak indultam. A királyi palota kb. 20 perc kényelmes sétányira volt a szállástól. Mielőtt bementem volna, még belebotlottam egy templomba (Szent Ferenc Bazilika). Hihetetlenül szép volt! A kupolája valami elképesztő méretekkel rendelkezett. A spanyol idegenvezető biztos nagyon érdekes dolgokat mondott az épületről, de sajnos nem mindent értettem - iszony gyorsan beszélt a jóember és sokszor elméláztam azon, hogy vajon, mikor vett levegőt? Egyáltalán vett-e levegőt... Az biztos, hogy összehasonlította a kupola méretét más európai katedrálisokéval, templomokéval. (Utólag megnéztem, ez Európa negyedik legnagyobb kupolája: átmérője 33 m, magassága 58 m.)

A királyi palotával szemben található egy hatalmas katedrális (Catedral de la Almudena), de sajnos renoválás miatt zárva volt. Érdekes módon az altemplom része nem, oda bejutottam. Nagyon tetszett! Zömök oszlopok (több mint 400!) tartották a födémet, a falakat semmiféle festés vagy vakolás nem borította. Az oldalkápolnák annál díszesebbek voltak: színes üvegablakok, mozaikok, szobrok ékesítették valamennyit. Az altemplom egy saját aranyozott oltárral rendelkezett, előtte egyszerű padsorok sorakoztak. Az egész helynek egy nagyon különleges hangulata volt. Talán a dísztelen, tömzsi és alulról megvilágított oszlopok sora okozta ezt. De az is közrejátszhatott, hogy míg az előzőleg megnézett templomban csodás festményeket láttam, ez az altemplom a maga egyszerűségével volt gyönyörű.

Az Almudena Katedrális altemploma 

Ezek után visszatértem a palotához. Az épület egyébként jóval kisebb, mint mondjuk a versailles-i, viszont legalább annyira szép. (Érdekes a színválasztása: ez és a vele szemben álló Almudena Katedrális is halványszürke némi fehérrel kombinálva.)

A királyi palota homlokzata

A királyi család egyébként nem itt lakik, hanem valahol a külvárosban, egy - az útikönyv szerint - szerényebb kastélyban. Ezt a palotát hivatalos vacsorákra, fogadásokra használják. Csodaszép dolgokat láttam odabent (néha azért már túl sok volt az aranyozás meg a mindenféle díszítés). Sajnos a fényképezés ismét tilos volt.

A királyi palota lépcsőháza - itt még sikerült egy zugfotót készítenem az épületben

Miután megnéztem mindent, beültem a palota kávézójába ebédelni. Egy óriás szendvicset ettem, ami nem csak finom volt, de jól is laktam vele. Közben eldöntöttem, hogy a királyi palota kertjét most kihagyom, hiszen a korábban megnézett parkok sem voltak annyira látványosak így, hogy még csak egy-két virág meg fa virágzott. 

Inkább elmentem a közelben található España térre, ahol Cervantes szobra áll.

Cervantes születésének 300. évfordulójára készült a szobor

Hogy Cervantes ne legyen annyira magányos, előtte Don Quijote és Sancho Panza lovagol, illetve szamaragol. A szoborcsoport mögött ott az az épület, ami sokáig a világ legmagasabb betonépülete volt. (Most már persze nem számít annak, csak egy "átlagos" 36 emeletes toronyház.)

A Torre de Madrid 1967-ig Európa legmagasabb toronyháza volt.

A tér mellett egy másik park húzódott meg. Itt kerestem meg azt a templomot, amit Egyiptom ajándékozott Spanyolországnak. Ez egy ókori egyiptomi Ámon templom, amit szétszedtek darabokra, hajóra pakoltak, elhozták ide Madridba, aztán itt összerakták és még egy kicsit restaurálták is. Ugyan van nyitvatartási ideje, de ingyen látogatható. A tömbszerű épületben néhány kamra található, amit természetesen megnéztem. Soha nem gondoltam volna, hogy Madridban fogom látni az első ókori egyiptomi templomot.

A templom kamrájának egyik fala

Ezek után hazafelé vettem az irányt. A szélben való bolyongás ismét kimerített. A szállodával szemben volt egy pizzázó, ott vettem egy szelet pizzát vacsorára. Nem jöttem rá, mivel fűszerezhették, de nagyon ízlett.