Az előző napi csodás időnek nyoma sem volt. Nem volt vészes, de azért érezhetően lehűlt a levegő. Változatlanul sütött a nap, de a szél kimondottan kellemetlen volt. (Estére meg kifejezetten hideg lett.)

Egy, a szálláshoz közeli kávéházban reggeliztem (számtalan volt a környéken, szóval válogathattam, melyik kínálata csábítóbb). A croissant isteni finom volt, amihez igazi forró csokit ittam. Szerintem étcsokoládéból készülhetett, mert csaknem fekete volt a színe és egészen sűrű volt.

Ezután elmentem az Amerika Múzeumba. Háááát... Óriási csalódás volt. Valamiért nekem a múzeumok nem jönnek be, pedig többször, többfélével próbálkoztam már. Valahogy elvesztik a kiállított tárgyak a "lelküket" azáltal, hogy berakják őket egy üvegfal mögé, egy teljesen semleges közegbe. Oké, láttam a fennmaradt négy maja kódexből azt, amit Madridban őriznek (igaz, csak az élethű másolatát), de a múzeum egyébként nagyon unalmas volt.

A fennmaradt négy maja kódexből a madridi a leghosszabb

Volt egy-két szép maja edény, néhány arany szobrocska, de alapvetően rémségesen egysíkú volt az egész.

Maja kerámia

Még jó, hogy a múzeum ingyenes volt, mert sajnáltam volna belépőt fizetni azért, amit láttam. A kiállítási terület meglehetősen nagy volt, és annak ellenére, hogy nem tetszett, hősiesen végignéztem mindent. Azt hiszem, titokban reménykedtem, hogy na, hátha a következő teremben lesz valami, ami lenyűgöz. Mire végeztem, ebédidő volt, meg is éheztem, szóval kerestem valami szimpatikus helyet. Egy török étteremre esett a választásom. Kebabot ettem - nem volt rossz, de azért ettem már jobbat. 

Délután botanikus kertet néztem - biztos gyönyörű lehet, de február végén még csak éppenhogy el kezdtek virágozni a növények. Szerintem csak néhány hétre volt szükség ahhoz, hogy minden virágba boruljon. Ezt követően az El Retiro Parkban bóklásztam egy kicsit. Ez Madrid egyik legnagyobb parkja. A XIX. századig királyi tulajdonban volt, csak azután nyitották meg a nagyközönség előtt. A parkban több kisebb-nagyobb épület található, amelyek kiállításoknak adnak otthon. Az egyik leghíresebb talán a Kristálypalota.

A Kristálypalota, amit a londoni mintájára építettek (ennek ma már csak az alapjait lehet megtekinteni, mert egy tűzvészben elpusztult)

Az épület gyakorlatilag olyan, mint egy hatalmas üvegház, és néhány szobrot állítottak ki benne. Olyan érzésem volt, hogy csak úgy odarakták ezt a néhány alkotást, hogy mégse álljon teljesen üresen az épület, merthogy semmiféle koncepciója nem volt az egésznek.

A parkban számtalan szökőkút (többségük működött), játszótér, formára nyírt bokrok és fák, emlékművek, valamint egy viszonylag nagy csónakázótó is található. 

A Retiro park csónakázótava, a szobor XII. Alfonz spanyol királyt ábrázolja

Ekkor már eléggé fáztam. Talán azért is, mert alkonyodott, és ahogy tűnt el a nap, úgy hűlt le a levegő. Így aztán metróra pattantam, és irány a szállás. A sarki kávézóban vettem még egy csirkés empanadat, amit vacsorára bekebeleztem.