A rémséges reggeli után irány a levéltár. Most viszont megnéztem, mikor van ebédidő a büfében és sikerült időben lemennem. Minden elismerésem! Szerintem itthon mindenki kibékülne fele ilyen kínálatú munkahelyi büfével. Volt egy salátapult, ahol mindenféle salátaösszetevőkből egy kisebb vagy egy nagyobb méretű tálba az ember saját maga rakhatta össze a salátáját. Természetesen különféle öntetek álltak rendelkezésre. A pizzapultnál többfajta pizzaszeletet lehetett kapni - egy-egy szelet szép méretes volt, szerintem kisebb étvágyú ember simán jól lakott eggyel is. Kétféle meleg étel, amihez természetesen a köretet ki lehetett választani. Külön pult az édességeknek. És ha valaki nem akart a helyi kínálatból enni, az egyik fal mellett több mikró sorakozott, hogy akkor az otthonról hozott kaját legyen hol megmelegíteni. Emellett természetesen üzemeltek az automaták is, amikből szombaton azt a borzasztó kekszet vásároltam. Az étterem mellett volt egy édességbolt mindenféle rémségesnél rémségesebb édesnél is édesebb vackokkal. De árultak elemet is, amiből mindjárt be is vásároltam, mert kiderült, hogy mivel a helyi áram más, mint az otthoni, így az elemtöltőm nem töltötte fel rendesen a fényképezőgépbe való elemeket. 

Szerencsére a levéltár csak 5-ig volt nyitva. Estére már jojózott a szemem a rengeteg papír átnyálazásától és fényképezésétől.

Másnap a levéltár 9-kor zárt, így egész nap dolgoztam az ebédszünetet leszámítva, amikoris ismét kellemesen megebédeltem a büfében.