Egy hivatalos washingtoni út kezdete volt ez a római kitérő. Azon az egyszerű oknál fogva Rómán keresztül utaztam, mert így olcsóbb volt a repülőjegy. A fapados gép valamikor 8 körül indult Pestről. Az út sima volt, és kisebb zökkenőkkel el is jutottam a szállásra, ami a Circus Maximus közelében, egy csendes kis mellékutcában volt. Egy nagyon egyszerű, tiszta, inkább diákszállás féleség volt, mint egy "igazi" hotel.

Másnap reggel arra ébredtem, hogy esik. Hát ennek nem igazán örültem, de mit nekem egy kis eső, összeszedtem magam, aztán nyakamba vettem a várost. Mivel ezen út előtt nem sokkal jártam Rómában, így néhány helyet újból felkerestem nosztalgiázás gyanánt, mint például a Circus Maximust, az Igazság száját, a Marcellus színházat, a Gesut, az Argentína teret (Julius Caesar halálának helye), illetve az Angyalvárat, de csak a folyópartról. Azért nem új helyeket kerestem fel, mert találkám volt egy vezetővel, akivel bejutottam a Vatikánba, és a megbeszélt időpont előtt nem akartam az új helyeken végigrohanni.

Augustus által felavatott Marcellus színház, amely az ókori Róma legnagyobb és legjelentősebb színháza volt.

A 134-ben épült Angyalhíd és az Angyalvár

A vezető egy oldalsó bejáraton keresztül vitt be a Vatikán területére. Megtudtam, hogy melyik épület a vatikáni kormányzó palotája, hol a posta (merthogy Vatikán Citynek van saját postája is!), a vonatállomás ahonnan és ahová a pápa vonata indul és érkezik, aztán egy oldalajtón bementünk a Szent Péter Bazilikába. Itt nem voltak biztonsági kapuk marcona őrökkel, akik átvizsgálták volna a motyómat, mint ami a "normál" turistáknak kijár. A vezetőmet ismerték, köszöntek neki, aztán intettek, hogy mehetünk. Ennyi.

A bazilikában valami ünnepre készültek, ezért középen széksorokat állítottak fel, így sajnos nem lehetett szabadon bóklászni. Viszont megtudtam, hogy van egy lift, amit a pápa használ, amikor a lakrészéből lejön a bazilikába misét tartani. Aztán lementünk az altemplomba, ahová a pápákat temetik, illetve megnéztem, hogy melyek voltak a konstantini bazilika (amire ez a bazilika épült) falai, illetve alapjai.

Ezután kocsiba ültünk és elmentünk a városon kívülre, egy apátságba, amelynek területén annak idején Szent Pált kivégezték. A legenda szerint, amikor Szent Pált lefejezték, a feje legurult és ahol földet ért, egy-egy forrás fakadt. Ennek emlékére emelték itt az első templomot az 5. században. Később a templomot átépítették a mai formájára. Egy nem túl nagy épület, amelynek egyik oldalában csendesen folydogál a víz. Az apátság területén még két másik temmplom is található, természetesen azokat is megnéztük.

Szent Pál lefejezésének helyére épült templom belseje

Miután visszatértünk a városba, már vezető nélkül, megnéztem a Pantheont, aztán visszamentem a szállásra, mert rendesen átfagytam. Nem volt annyira hideg, de az eső és a kellemetlen szél miatt azért mégis átfáztam. Jó volt fedett, száraz és valamennyire meleg helyen lenni egy kicsit. Aztán, mivel megéheztem, betértem egy helyi kis étterembe. Kétféle módon elkészített kagylóval nyitottam (az egyik különösen ízlett), aztán mindenféle tengeri herkentyűk következtek. Hazafelé menet még egy kicsit nézelődtem a városban. A Caracalla fürdője különösen tetszett az éjszakai fényekben. Az egész napos csatangolás után persze hulla fáradtan zuhantam ágyba.