Amikor először megláttam a tájékoztatót a helyről, azonnal felkerült a megnézendők listájára, merthogy annyira meseszép az épület.

Az épület a kert felől

A XVIII. század folyamán épült a neógotika jegyében. Tulajdonosa, Horace Walpore imádta a gótikát. Nem csak az épület külsejét, hanem a belső tereket is a gótika jegyében alakíttatta ki. Hatalmas gyűjtő volt, imádta az antik tárgyakat. Halála után az örökösök azonban elkótyavetyéltek mindent. Szó szerint mindent, 1842-re a házat teljesen kiürítették, nem csak a gyűjteményeket értékesítették, de a berendezési tárgyakat is. Később az épület a közelben működő egyetem tulajdonába került, és aztán 2007-ben kezdték meg a felújítását, aminek eredményeképpen 2010-ben megnyitották a látogatók előtt. 

Ma az épület belseje kong az ürességtől. Csak a földszint volt látogatható, mert az emeleten még folytak a tatarozási munkák (kalapálást, fúrást lehetett hallani, tehát ténylegesen dolgoztak odafent). A látogatható helyiségek nagyon szépek, csak üresek. Az egykori könyvtárba már bekerültek a gótikus stílusó könyvespolcok, de a könyvek 90%-a nem igazi.

A könyvtár gótikus polcai

A kiírás szerint próbálják megtalálni, visszavásárolni mindazokat a tárgyakat, amelyek egykor az épületben voltak - egyelőre nem úgy nézett ki, hogy túl sok sikerrel járnának.

A galéria a felújított gótikus mennyezettel és fülkékkel

Az épülethez valamikor hatalmas birtok tartozott, ami most az egyetem része, tehát magánterület. Csak az épület közvetlen környezetében található kertet lehetett megnézni - eléggé elhanyagolt volt és semmi különöset nem találtam benne.

Az épületet kb. 15 perc alatt végignéztem, a kertet talán 10 perc alatt jártam be. Finoman szólva is csalódott voltam. Fél Londonon keresztül kellett utaznom, még jó, hogy a valamilyen tagságom miatt az épületet ingyen nézhettem meg.