Irán - ismerkedés Teheránnal, szőnyegvásárlás

A kimerítő utazást követő röpke alvásból kora délután ébredtem, mivel indultunk szőnyeget venni. Azért volt ennyire sürgős a dolog, mert náluk akkortájt volt újév (más a naptáruk), és akkor minden a feje tetejére áll. A szőnyegvásárlást viszont nem akartuk kihagyni, és biztosra akartunk menni, hogy be tudunk vásárolni.
Így hát felkerekedtünk, de persze előtte felkerült a fejkendő a fejemre, illetve kaptam kölcsönbe egy térdig érő, fekete ruhaféleséget, amit a saját ruhám fölé tudtam felvenni, hogy mégis a helyiek szerint elfogadhatóbban öltözködjek. Innentől kezdve egész iráni tartozkodásom során ebben a "szerelésben" mehettem ki csak az utcára.
A közlekedéstől azonnal sokkot kaptam. Teheránnak 16 millió lakosa van, 280 km autópályája (nem elírás, csak a városnak van ennyi!), és mindig minden tele van autókkal, motorokkal. A dudán és a gázon kívül nem ismernek semmit. Az átkelés az úttesten - hát az egy öngyilkos vállalkozás. Az autók nem állnak meg, nem is lassítanak, ha látják, hogy át akarsz menni az úttesten. Lelépsz, elindulsz, aztán kb. 1 cm-re tőled megáll az autó, aztán szinte el sem hagyod, és már indul is tovább. Megkérdeztem az ismerősöktől, hogy mindig megállnak? A válasz: többnyire igen. És mi van, ha mi nem tartozunk a többnyire igenbe?????
Első utunk a bankba vezetett. Irán (akkor legalábbis) nem volt a nemzetközi bankhálózathoz kapcsolva, aminek következtében semmiféle külföldi bankkártya nem működött az országban, ráadásul Magyarországon nem lehetett riált váltani. Ennek következtében euróval és dollárral felszerelve beballagtunk az egyik ottani bankba és váltottunk. Most nem tudom az árfolyamot, akkor 10000 riál kb. 200 forintot ért. A váltás után életemben először (meg szerintem utoljára), milliomos lettem. Mint a gengszterfilmekben, kötegekben álltak előttem a tíz- és húszezres riálok.

Irán - eremshop.hu
Ezt követően már tényleg a bazár volt a úticélunk. Itt jött a következő sokk. Iszony mennyiségű ember hömpölygött mindenfelé. Iszonyatos volt. Mint kiderült, tulajdonképpen csak a bazár szélén voltunk, és hát az igazi bazár az sokkal beljebb van. Kirázott a hideg a gondolattól is, hogy még beljebb menjünk!!!
Aztán végre eljutottunk a szőnyegárushoz. Egy picike kis boltja volt, és nagyon szívélyesen invitált be minket. Egész jól beszélt angolul. Leültetett minket, majd szinte azonnal ott termett egy pasi egy tálcával, rajta teával. Hát eddig sem szerettem a teát, de ezután... Rém rossz volt! Szóval ültünk, teázgattunk, ő meg angolul kiselőadást tartott arról, hogy milyen szőnyegek vannak, és példával demonstrálta is (csomózott, szőtt, gyapjú, selyem, gyapjú és selyem keveréke). Csak Allah tud tökéleteset alkotni, szóval minden szőnyegnek volt valami "hibája" (pl. a csomózás a szélén nem egyforma hosszúságú, vagy a sormintába direkt raknak valami oda nem illőt).
Ezt követően elkezdődött az őrület, mivelhogy kb. ezer szőnyeget kiterített elénk, hogy választhassunk. Azt mondta, ha egyik sem tetszik, akkor bármennyit fel tud hozni még a lenti raktárból. Mondtuk, hogy köszi, így is gondban leszünk a választással. Egyik szebb volt, mint a másik! Végül azért csak sikerült döntést hozni. Ezután megkezdődött az alkudozás, ami persze már perzsául folyt. (Az ismerős folyékonyan beszéli a nyelvet.) Időnként tájékoztatott, hogy hol is tartunk a dologban. Egy árva szót sem értettem az egész alkuból, de esküszöm, iszony jól szórakoztam! Valami fantasztikus volt nézni, ami a két ember között zajlott. Látszott rajtuk, hogy élvezik mind a ketten ezt a játékot. Merthogy játék volt ez a javából! Amikor végre megállapodtak, akkor az ismerősünk még szólt, hogy nem úgy van az kérem szépen, még hátra van az ajándék. Hogy micsoda? Hát a három szőnyeg megvételéért még jár egy szőnyeg ajándékba. Újabb, ezúttal 20-30 kis szőnyeg került elő, amiből lehetett választani. Az alku végeredménye: 3 nagy szőnyeg és két kisebb. Úgy azért ekkor már felmerült bennem, hogy hogy a francba lehet ezt hazavinni???!!!! Az ürge nem tétovázott, pillanatok alatt összehajtogatta a szőnyegeket (mintha csak egy terítő vagy pokróc lenne), és hirtelenjében lett 5 db már szállítható méretű csomagocska.
Ezt követően hazaautóztunk. Ez sem volt egy egyszerű dolog, mert éppen bekerültünk a délutáni csúcsba, így legalább két órán keresztül araszoltunk, mire visszaértünk a szállásra.

Címkék: utazás