Ez igazából nem magánút volt, hanem hivatalos "kiküldetés". Ez persze így túl komolyan hangzik ahhoz képest, mint amilyen valójában volt, ugyanis könyvadományt vittünk a Cseh Nemzeti Könyvtárnak. 
Odafelé menet megálltunk Brnoban - hiszen hosszú az út, "muszáj" egy kis pihenőt beiktatni a sofőrnek! Egy kicsit bóklásztunk a városban, aztán megnéztük a Spielberg várat, amely ma kiállításoknak ad otthon. A régészetivel kezdtünk - hát ez nem volt annyira érdekes. A következő annál inkább: játékkiállítás. Az 1800-as évek végétől napjainkig mutattak be mindenféle játékszereket. Voltak igazi érdekességek, illetve olyanok is, amelyeket nagyon jól ismertem, hiszen gyerekként én is játszottam velük. A kastély egy másik részében azokról volt egy kiállítás, akik itt raboskodtak, merthogy többnyire börtönként funkcionált az épület. Többek között Kazinczyt is itt tartották fogva a jakobinus összeesküvés után. Megnéztük a katakombákat is, ahová anno a nagyon veszélyes köztörvényes bűnözők kerültek. Hát elég félelmetes volt a hely! Sehol egy ablak, végtelenül hosszú, rosszul megvilágított folyosók, apró cellák. Utoljára a nácik használták a második világháború idején.

Spielberg vár bejárata

Prágába megérkezve lepakoltuk gyorsan a könyveket, aztán egy ottani hölgy elintézte, hogy megnézhessük a Sátán bibliáját (hivatalos neve Codex Gigas). Ez a világ legnagyobb könyve, a nagysága 90 x 45 cm és a súlya 75 kg. 624 oldalas , pergamenre írodott, amihez 160 szamár bőrét használták fel. Tényleg iszony nagy! Rendes kódex, amit valamikor a XIII. században készítettek Csehországban (pontosan nem tudják, mikor, hol, kik). A legenda úgy szól, hogy egy szerzetes megfogadta, hogy egyetlen éjszaka alatt lemásolja a bibliát. Persze menetközben rájött, hogy ez nem fog működni, úgyhogy a Sátán segítségét kérte, ezért is került bele a Sátán képe a kódexbe (ennél az oldalnál volt nyitva a könyv). A XVI. században II. Rudolf német-római császár gyűjteményébe került, de aztán a 30 éves háború folyamán a svédek magukévá tették, és azóta Stockholmban őrzik. Ez volt az utolsó alkalom, hogy Svédországon kívül kiállították, innentől kezdve nem viszik sehova, merthogy meglehetősen speciális körülmények között kell tárolni (a könyv vitrinben volt, de ennek ellenére figyeltek a helyiség páratartalmára, egyszerre csak tizen lehettünk odabent és persze fényképezni sem lehetett).
Ezután sétáltunk egyet a városban, majd amikor kellőképpen megfagytunk (nagyon hideg lett estére), visszamentünk a szállásunkra, ami a Klementinumban volt, ami a Károly-híd közelében található. Több könyvtárnak ad otthont ez az épületkomplexum, többek között a Cseh Nemzeti Könyvtárnak is (ahová ugye a könyveket vittük). Az épület felső emeletén vendégszobákat alakítottak ki, szóval itt töltöttük az éjszakát.
Másnap aztán indultunk vissza Budapestre, de útközben megálltunk Konopistében - hát a sofőrnek ismét pihenni kellett egy kicsit! Ez a kastély Ferenc Ferdinánd nyári rezidenciája, vadászkastélya volt. A helyet csak csoportosan, vezetővel lehetett megnézni, és az idegenvezetés cseh nyelven történt. A csoportból szerintem az idegenvezetőn kívül kb. egy ember beszélt csehül, egyébként japánok, amerikaiak meg mi voltunk. Nagyon jópofa volt, hogy a kiscsaj mondta a mondókáját csehül nagy lelkesen, vele szemben pedig ott állt az egyik japán, és úgy hallgatta, mintha minden szavát értené. A falakon egyébként mindenütt Ferenc Ferdinánd vadásztrófeái láthatók, de természetesen volt a főhercegnek műkincs- és fegyvergyűjteménye is. Az egyetlen bánatom az volt, hogy nem lehetett az épületen belül fotózni.

Konopiste - a kastély bejárata