Csend, nyugalom. Ezek jellemzők a sétákra. A forgalom - mit forgalom! Egy kezemen meg tudom számolni, hány autóval találkoztam.

Az erdőben is szokatlanul nagy a csend. Mármint normális esetben azért lehet hallani a főúton közlekedő autók hangját, illetve a távolabbi autópálya zaját. Ez utóbbiból most is valami elszűrődik, de szinte minimális. Szó szerint a levelek halk zizegését is lehet hallani a fákon, amikor az enyhe szellő meglebegteti őket. A madarak viszont ezerrel énekelnek.

Jó ez a csend. Szeretem. És ennek a csendnek még szaga is van. Kellemes, meleg, tavasz szaga.

A kutya persze semmit nem érzékel az egész őrületből. Ő csak boldogan liheg előttem, mögöttem, mellettem és élvezi a hosszúra nyúló sétákat. Most még arra se kell figyelnem, hogy ki jön szembe velünk, olyan kutya, akit ismer vagy akit nem, és hogy vajon hogyan üdvözlik egymást. Mert nincs másik kutya (se). Csak ő meg én és a nagybetűs természet.