Hever egy meseszép kastély Kentben, Angliában, ami kívülről inkább erődnek néz ki. Arról nevezetes, hogy itt nőtt fel Boleyn Anna, aki VIII. Henrik második felesége volt, mi több, itt találkoztak egymással először.

A gps - éljen a modern technika! - szerintem a lehető legbonyolultabb úton vezetett el a kastélyhoz, de nem bántam, mert nagyon hangulatos, keskeny kis utakon mentem végig, a fák nem egyszer összeértek az út felett, és időnként vártam, hogy egyszer csak Robin Hood előugrik valamelyik bokorból. Robin Hood nem jött, viszont szemből más autók, teherautók (is!) annál inkább, szóval időnként az útmenti bozótot borotváltam az autóval, hogy elférjünk egymás mellett (szerencsére nem esett kár a kocsiban).

A kastélyt hatalmas park veszi körül és a bejárattól nem is látni magát az épületet. Először egy csónakázó tóval találtam szembe magam.

A tó

Rögtön a tó mellett állt egy pavilon, ahonnan rá lehetett látni a pavilon mögött húzódó olasz kertek sorára. Az olasz kerteket árnyas lugasok vették körül. Meseszépek ezek a kis kertecskék! Aztán következett a Rózsák kertje - sajnos a rózsák már eléggé elvirágzott állapotban voltak, de azért így is csodaszép volt. Aztán jött a Félhold kert - itt még aranyhallal is találkoztam! Kifogni nem tudtam sajna egyet sem, pedig lett volna három kívánságom. Ezt elhagyva a Tudor kertbe érkeztem, ahol mindenféle formára lenyírt bokrok álltak egymás mellett. Két egyforma nem volt. A legérdekesebbek a sakkfigurák voltak. VIII. Henrik idejében telepítették azokat a bokrokat, amelyektől egy teljes sakkfigura készletet nyírtak ki.

A sakkfigurák a Tudor-kertben

Aztán végre elértem a kastélyhoz.

A kastély főbejárata

Egy több évszázados épület, aminek következtében minden tulajdonos hozzá- vagy éppen átépített rajta valamit. A legutolsó nagy építkezés a 20. században volt, amikor az Astor család hozzácsatolta egy kis híddal az Astor-szárnyat. (Nem látogatható, viszont ha valaki esküvőt akar tartani, akkor kiadják, és akkor itt lehet bulizni.)

Ez a hangulatos kis szökőkút is a Tudor-kert része. Jobb oldalon, a kastély melletti a tetők az Astor-szárnyhoz tartoznak. 

A kastélyt vizesárok vette körül. A kapu felett állt egy torony (nem lehetett felmenni), és masszív két kapun jutottam be a kis belső udvarba. Nagyon helyes volt: innen nyílt a feljárat a toronyba, illetve a bejárat az épületbe. Volt egy hatalmas fa az egyik sarkában, a falakra pedig nem egy helyen valamilyen kúszónövény futott fel.

Az épületbe belépve azonnal közölték, hogy nem lehet fényképezni. Hogy miért, azt nem tudom. A bosszantó az volt, hogy még tisztességes képeket vagy füzetecskét sem árultak a kastélyról, szóval az ember odamegy, jól megnézhet magának mindent, és gyakorlatilag fizikai emléke nem marad az egészről. Ez meglehetősen dühítő. Sajnos annyira sokan voltak a látogatók, hogy nem lehetett partizánképeket sem készíteni, pedig nagyon szerettem volna!

És hogy mit is láttam odabent? Gyönyörű gipszfaragású mennyezeteket, faragott falépcsőket, színes üvegablakokat, hatalmas, agyondíszített kandallókat. Egy kis sarokszobácskát, amely valószínűleg Boleyn Anna hálószobája lehetett. Pici kandalló állt benne, az ablaka a Tudor kertre nézett. Azt a szobát, amit valószínűleg Henrik használt, amikor megszállt a kastélyban. A falakat sötétre pácolt fa borította, az ott álló ágy már nem VIII. Henrik idejéből származott. Galériát csodás mennyezettel, benne VIII. Henrik hat feleségének viaszfigurájával. Egy másik galériát csupa ablakkal, az ablakokon különböző színes, családi címerek.

Legvégül az utolsó tulajdonosok, az Astorok szobái következtek. Mindenféle tárgyakkal az Astoroktól és fényképek az Astorokról, illetve a híres emberek fotói, akik meglátogatták az őket. 

Az a baj, hogy az egész kastély annyira meseszép, hogy lehetetlen így leírni, és tényleg bosszantó, hogy összesen 4 fotót lehetett kapni a belső helyiségekről. Magáról a kastélyról kiadtak egy könyvecskét, abban viszont inkább szöveg van, kép szinte semmi, amit mégis beleraktak, azok picikék, és persze egyik sem a lényeget mutatja. Boleyn Anna szobájáról például a könyvben nem volt egyetlen kép sem. Ahhoz képest, hogy a kastélyt úgy hirdetik, hogy "a hely, ahol Boleyn Anna a gyerekkorát töltötte", legalább a szobájáról készíthettek volna egy fotót!