Schleissheim tulajdonképpen egy kastély komplexum, amelyet egy bajor herceg hozott létre. Három kastély található a hatalmas és meseszép parkban: a Régi, az Új és a Lustheim. 

Az Új kastély pompáját tekintve eléri Versailles szintjét. A földszinten különböző galériák találhatóak, amiket gipszdomborművekkel díszítettek és a kertre néznek.

Az egyik folyosó a földszinten.

Egyik díszítés szebb, mint a másik.

Egy részlet a gipszdorművek közül.

A hatalmas lépcsőház hasonlóan díszes, a belmagassága elképesztő és az egész hihetetlenül világos. Az ablakaiból rálátni a parkra és a Régi kastélyra.

A lépcsőház ebből az oszlopos csarnokból nyílik.

Az emeleti szobák hihetetlenül néztek ki. Van egy terem, nem tudom, hány méter lehet a belmagassága, amit a Győzelem csarnokának hívnak. A csarnok elnevezés tényleg jobban illik rá a méreteiből kifolyólag. Az érdekessége, hogy a törökellenes győztes csatákról készített hatalmas festmények díszítik a falakat. (Ott van köztük Buda 1686-os visszafoglalása is.)

Az épület kert felöli oldalán egy hosszú, a versailles-i tükörteremhez hasonló terem van, csak nem tükrökkel, hanem számtalan festménnyel.

A kertre néző, festményekkel díszített terem, ami engem a Tükörteremre emlékeztetett.

Ez a helyiség az épület közepén található, és innen nyílnak balra a hercegnői, jobbra a hercegi magánszobák. A hercegnői és a hercegi hálószoba megkockáztatom, hogy sokkal díszesebb, mint bármelyik hálószoba Versailles-ban. A hercegi magánlakosztály végén le lehet nézni a kápolnára - sajnos az nem látogatható. A hercegnői lakosztályhoz egy kis magánkápolna tartozik.

Miután kigyönyörködtük magunkat az Új kastélyban, lementünk a kertbe. 

Az új kastély kertre néző homlokzata.

A virágokat csak elvétve láttunk és a fák is még csupaszon álltak, és biztos csodálatos lehet a kert, amikor már minden csupa zöld, de azért így is nagyon szép volt. Az Új kastély és a kert végében álló Lustheim kastély között egy hosszú csatorna található, amin egy gondola furikázott turistákat. Mókás volt a látvány, mert valahogy a gondola nagyon nem illett ebbe a környezetbe. (Maga a csónak és a gondolás öltözete teljesen olyan volt, mint amit Velencében láthat az ember.) Felfedeztük egyébként, hogy a vízben halak is vannak, legalább félméteres, méteres jószágok úszkáltak lustán fel-alá.

A Lustheim kastély a legkisebb a három épület közül.

A Lustheim kastély kis kockaépülete.

Itt is található egy csodaszép és hatalmas csarnok kristálycsillárokkal meg festményekkel. A többi terem gyakorlatilag ebből a helyiségből nyílik, és ezekben mindenféle porcelánokat állítottak ki. Hát... Biztos velem van a baj, de szerintem rém giccsesek voltak.

Az egyik porcelán "csoda".

Azért hősiesen végignéztem mindent, mi több még az alagsorba is lementem, ahol folytatódott a giccsparádé. Porcelánból készített macskazenekar, fácán, elefántos gyertyatartó, gitáron játszó lány - volt ott minden.

A Lustheim kastély mellett még két kisebb épület állt: az egyik egy kápolna volt - semmi extra, a másik az istálló, amit éppen renováltak. Először nem értettem, hogy miért Gyönyörű istálló a neve. Aztán, amikor belestem az egyik ablakon, megértettem. Ugyanolyan stílusú falfestmények díszítették a falakat, mint a nagy kastélyban, szóval egyáltalán nem úgy nézett ki, mint egy átlagos istálló. 

A Régi kastélyt néztük meg utoljára - ez volt a legunalmasabb. Az egyik részeben (és ez volt az érdekesebb) Németország, illetve Bajorország történelmével kapcsolatos tárgyakat állítottak ki: különböző uralkodók pénzei, porosz zászló, katonai egyenruha, csaták modelljei stb. A másik részében a húsvéttal kapcsolatos kegytárgyakat mutattak be, illetve betlehemi kis Jézuskák sorakoztak egymás mellett. Ez utóbbit nem igazán értettem, hiszen közelebb voltunk a húsvéthoz, mint a karácsonyhoz. Az érdekessége az volt a kiállításnak, hogy a tárgyakat különböző országokból gyűjtötték be. Így aztán volt orosz, ukrán, sőt különböző indián törzsek betlehemei.

Indián Bethlehem.

A hímes tojások között ott állt maga a húsvéti nyúl teljes valójában, illetve voltak magyar húsvéti tojások is.

Ezután a kertben sétáltunk még egy nagyot, illetve piknikeztünk egy padon. Isteni melegen sütött a nap, csend, béke, madárszó - már-már ugyanolyan giccses volt az egész, mint a porcelánok.