Azt hiszem, mindannyian kicsit csalódottan hagytuk el Dovert, hogy a napfelkeltéből nem láthattunk semmit. A ronda, szürke idő, a kellemetlen szél és a szemerkélő eső nem igen javított a hangulatunkon.

Ennyire szürke volt minden. Még a kikötőben álló komp is homályba burkolózott.

Az utak viszont nagyon jók voltak. Szinte nyílegyenesen haladtunk a célunk felé. Azért fura volt nagyon, hogy a "rossz" oldalon közlekedünk! Sofőrünknek igen csak nagy kihívás volt, hogy a jó sávban maradjon és bizony néhány fordulásnál, előzésnél az anyósülésen ülőnek is "vezetnie" kellett: lát-e szembejövő autót, jön-e valaki vagy fordulhatunk stb. 

A szállásunk ezúttal is egy ismerős családnál volt Canterbury külvárosában. Némi keringés után sikeresen megtaláltuk őket. A ház egy tipikus angol sorház volt: pincében is szoba, több emelet, keskeny épület, épületen kívüli vízvezeték csövek. 

A háziak nagyon kedvesen fogadtak. Mivel most újították fel a házat, mindjárt körbe vezettek minket. A konyha és a nappali egybenyitott, tágas, világos helyiség volt. A konyhából nyílt egy ajtó a kis hátsó kertre. Az első lépcsőfordulóban volt egy aprócska fürdőszoba. Hát érdekesen nézett ki! A bejárati ajtóval szembeni falat teljes egészében elfoglalta egy kád és a kád felett, gyakorlatilag a kád szélétől a mennyezetig egy hatalmas ablak volt. Az ablak a hátsó kertre nyílt. Na, de akkor is... Miközben ázik az emberfia a kádban, integet a szomszédnak, aki éppen füvet nyír? Nem sok időm maradt ezen filozofálni, mert házigazdáink tovább irányítottak minket a hálószobák felé: kicsik, takarosak voltak, aztán jött a következő emelet ismét néhány hálószobával és a nagy fürdőszobával. Tényleg nagyobb volt területileg, mint az előző, szintén volt egy kád, egy ablak a mennyezeten és még egy terebélyes fotel is helyet kapott az egyik sarokban. (Később fel lettem világosítva fürdőszoba ügyben. A legtöbb angol ház még akkor épült, amikor nem létezett fürdőszoba. Aztán, amikor a fürdőszobák elterjedtek, akkor vagy egy meglévő szobát, raktárként funkcionáló helyiséget stb. alakítottak át - ezért az ablak - vagy hozzátoldottak a ház oldalához, például oszlopokon állva egy fürdőszobát. Az ablak pedig - úgy tűnik, hogy számukra minden helyiségnek rendelkeznie kell legalább egy ablakkal.) Ezután még az alagsorba is lementünk: két tágas szoba, az ablakok fejmagasságban, így az utcán a járókelők lábait lehetett látni, egy pici fürdőszoba zuhanykabinnal és egy egészen aprócska, kertre néző ablakkal.

A ház megtekintése után megreggeliztünk: egy rém rossz kakaót és egy nagyon finom, frissen sült croissant kaptam. Ezután megmutatták a szobánkat. Én az egyik alagsorit kaptam és a lenti fürdőszobát használhattam. Fürdés után kimondottan jól esett lefeküdni egy kicsit pihenni.

12 körül keltünk fel és háziasszonyunk megvendégelt minket egy kis ebéddel: tipikus angol toast kenyér, némi felvágottal (a britek délben általában csak szendvicset esznek). Ezután nyakunkba vettük a várost. Semmi konkrét célunk nem volt, csak úgy bóklásztunk egyet a belvárosban, ami gyönyörű.

A belvároshoz közeledve, már messziről látszódtak a katedrális tornyai. Mint látható, az idő nem akart tisztulni, de legalább nem esett.

Az óvárosban számos középkori épület maradt meg.

Nem ez volt az egyetlen, de ez volt a leglátványosabb csámpás ház. Szerintem ebben egyetlen vízszintes, függőleges és derékszög nincsen. 

A sétálóutcákon, bármerre is mentünk, hömpölygött a tömeg. Amikor a katedrálishoz tartozó kertbe beléptünk a díszes kapun keresztül, kimondottan kellemes volt a szinte teljesen néptelen terület.

A katedrálishoz vezető díszes kapu.

A gótikus katedrális csodaszép. Sajnos az épület egy részét éppen felújították kívülről, így nem lehetett látni a teljes pompáját az állványok miatt. A hely egyébként egy kicsit olyan az anglikánoknak, mint a római Szent Péter bazilika a katolikusoknak, hiszen ez az anglikán egyház központja.

Miután amennyire lehetett, körbejártuk az épületet, bementünk. Néhány helyen felfedeztem a románkori templom maradványait (kripta falai), de alapjában véve az épület gótikus. Talán annyira nem látványosan magasak a falak és kecsesek az oszlopok, boltívek, mint egy klasszikus gótikus katedrálisnak, de ez persze nem jelenti azt, hogy nem volt gyönyörű.

A katedrális főoltára.

IV. Henriket és feleségét itt temették el, valamint Edward herceget (vagy más néven a Fekete Herceget, III. Edward fiát) is. 

Az oltár felől a főhajó. Az előtérben látható gyertya azt a helyet jelzi, ahol meggyilkolták Thomas Becketet. (Egyébként őt is a katedrálisban temették el.)

A katedrális után tovább bóklásztunk a belvárosban, majd estefelé a házigazdáink csatlakoztak hozzánk és meghívtak minket egy indiai étterembe. Azt mondták, nem olyan régen nyitott és istenien főznek. Tényleg nagyon finom és bőséges volt minden, degeszre ettem magam.