Aztán napokon keresztül hurcolta magával a Deviltől kapott iratokat, hogyha egy szabad órája lesz, átnézhesse. De végül csak péntek este tudta átfutni. Mindent rendben talált, így pillanatok alatt elkészítette a szerződést, majd felhívta Devilt. Csak miután tárcsázott, akkor jött rá, hogy lehet, túl késő van, hiszen elmúlt már tizenegy.

- Mondjad, ne kímélj - szólt bele a telefonba Devil.

- Amanda vagyok – mondta kicsit tétován. Meglepte a férfi nagyon határozott hangja.

- Á, szia. Bocsánat, azt hittem, valamelyik cimborám hív.

- Ne haragudj, hogy most telefonálok, de sikerült végre átnéznem a papírokat és meg is írtam a szerződést.

- Hát ez óriási! Mikor mehetnék érte?

- Akár még ma - mondta kicsit tétován.

- Ma?… Rendben... Félóra múlva ott leszek.

Azért döntött úgy, hogy Devil inkább most jöjjön, mert nem akarta, hogy újra megjelenjen az irodában. Nem mintha szégyellte volna a férfit, de éppen elég epés megjegyzést kapott. Jónéhány ugratták, micsoda alakokkal találkozgat mostanában. Nem érdekelte túlzottan mások véleménye, de sem energiája, sem ideje nem volt, hogy magyarázkodjon. Meglepetésére, néhányan felismerték Devilt és áradoztak neki, hogy micsoda remek zenész. Igazából ezekkel a rajongókkal sem tudott mit kezdeni. Tetszett neki az a koncert, a neki írt dal meg különösen, de a rockzene soha nem volt a kedvence.

Félóra elteltével csengőszó zavarta meg az összegyűlt postájának áttanulmányozásában.

- Bocs, amiért ilyen koszos vagyok, de a cimboráimmal éppen a motorjainkat bütyköltük - szabadkozott a férfi, amikor Amanda ajtót nyitott. Olajos kezeslábast viselt.

- Nem számít, gyere be - mérte végig a nő kis mosollyal az ajkán. Valamiért nem tudta elképzelni, hogy a férfi saját maga szereli a motorját.

- Hát te ki vagy? - kérdezte Devil, amikor megpillantotta a macskát. - Jézusom, hogy nézel ki? Mi van, kiskomám, későn vetted észre a falat, ezért nyomtad így össze a képed?

Lucifer a férfi szavainak hatására csúnyán összehúzta a szemét, mint aki nagyon is tisztában van azzal, hogy a kinézetét kritizálják.

- Ő ilyen fajta. Csak azt ne mondd, hogy csúnya, mert akkor be sem teheted a lábad! - kelt Amanda az állat védelmére.

- Nem, egy szóval se mondtam, csak még sosem láttam ilyen jószágot. Mi a neved, cimbora? - guggolt le a macskához, aki most óvatosan hátrált néhány lépést.

- Lucifer.

A férfi elmosolyodott, majd megsimogatta a macska fejét.

Lucifernek ez már túl sok volt, és sértődött nyávogással befutott a szobába.

- Azt hiszem, nem nyertem el a tetszését - egyenesedett fel a férfi. Lopva körbepillantott. A lakás olyan volt, mint amilyennek elképzelte: drága, ízléses bútorok, de az egész valahogy személytelen és semleges. Volt egy olyan sejtése, hogy Amanda nem sok időt tölt itthon.

- Nem megyek beljebb, mert nem akarok összekoszolni semmit - mondta kicsit szabadkozva.

- A takarítónő holnap délelőtt jön, úgyhogy nem kell aggódnod.

- Nem, tényleg itt maradnék, mert nagyon mocskos vagyok.

- Ahogy gondolod. Mindjárt hozom az iratokat.

A férfi kicsit sután érezte magát olajos ruhájában az elegáns környezetben.

Aztán Amanda visszatért, és felolvasta a szerződést. Közben meg-megállt, és részletesen elmagyarázta, mi miért van.

Devil élvezettel hallgatta a nő kellemes hangját, habár fogalma sem volt arról, miről beszél. Elnézte a világosszőke haját, azokat a csodálatos szemeket, melyek most csak rá figyeltek. A szép és komoly arcot, sose látott még ilyen tökéleteset. És az alakja! Milyen törékeny, és mennyire nőies.

- Minden világos? - kérdezte a nő, miután a végére ért.

- Ó, hogyne! - vágta rá a férfi azonnal. - Nagyon köszönöm. Mivel tartozom?

- Semmivel - mosolyodott el Amanda, és feléje nyújtotta az iratokat.

- Na, nem úgy van az! - lépett hátra. - Mondtam, hogy nem kérem ingyen. Tudom, hogy nagyon elfoglalt vagy, drága az időd, úgyhogy olyan nincs, hogy nem tartozom semmivel.

- Segítettél, amikor az a fiú belémkötött, ott lehettem a koncerten, hazahoztál, ez a legkevesebb, amivel meghálálhatom a szívességeidet.

- Nem azért tettem, hogy aztán visszaéljek...

- Tudom, tudom – vágott a szavába, mert látta, hogy a férfit nagyon zavarja ez a helyzet. - Egyezzünk meg abban, hogy legközelebb, ha jogi tanácsra van szükséged, akkor is hozzám jössz, és akkor szigorúan elszámolunk.

Devil egy darabig mérlegelte az ajánlatot.

- Rendben - vette át végül az iratokat. - Határozottan jó érzés, hogy legközelebb sem rúgsz ki, ha felkereslek - elmosolyodott azzal a furcsa mosolyával.

- Miért tennék ilyet? Nem vagy te olyan rémes, mint amilyennek a külsőd alapján gondolná az ember.

Devil felnevetett. Jólesett hallania ezeket a szavakat. Félt a nő elutasításától, és most, hogy kimondta, mit gondol róla, megnyugodott.

- Holnap a cimboráimmal elmegyünk egy kis motoros túrára. Ha van kedved, csatlakozhatsz.

- Köszönöm a meghívást, de teljesen be vagyok táblázva - látszott, hogy zavarja, amiért visszautasítja a férfi meghívását.

- Semmi gond - vont vállat hanyagul, de kis csalódottság hallatszott a hangjában. - Még egyszer köszönöm a szerződést.

- Majd egyszer szakítok rá időt, hogy megnézzem a lakásodat, ha már beköltöztél - próbálta Amanda kiengesztelni.

- Tényleg érdekel? - mélyen a szemébe nézett.

- Persze - mosolygott rá melegen.

- Remek. Akkor majd megbeszéljük, mikor. Megyek, mert elég későre jár. Szia, Lucifer! - köszönt a pamlagon mélyen alvó macskának.

- Jó szórakozást a motorozáshoz! - mondta még Amanda búcsúzásképpen.

- Meglesz, köszi!

Amanda elgondolkozva tért vissza munkájához. Bármennyire meglepő volt, sajnálta, amiért nemet kellett mondania a férfinek. Valamiért mindig nagyon kellemesen érezte magát a társaságában. Talán, mert annyira más volt, mint ő vagy bárki a környezetében.