Ragyogó napsütésben vágtam neki a városnak, néhány múzeumot szemeltem ki közelebbi szemrevételezésre. A buszmegállóban még sütött a nap, aztán egyszerre csak elborult, és mire beértem a belvárosba, addigra iszony hóesés kezdődött. Ráadásként még a szél is feltámadt, aminek következtében teljesen mindegy volt, hogy milyen irányba mentem, mindig szemből esett a hó. Esett... Na, ez enyhe kifejezés arra a hóviharra, amiben elküzdöttem magam a múzeumig.

Az első kiszemelt célpontom a Néprajzi Múzeum volt. A tájékoztató szerint több részlege is van, engem személy szerint az amerikai (észak és külön dél) érdekelt. A kiállítások többsége Óceániáról, illetve Afrikáról szóltak. Az észak-amerikai rész egyetlen egy terem volt. Néhány mokaszin, puebló indiánok által készített kerámiák és egy-két tolldísz képezte a kiállítás tárgyát. Ennél nagyobb csalódást csak a dél-amerikai volt, amelyhez fennhangon hirdetve hozzácsatolták a közép-amerikai tárgyakat is. Nos, egyetlen, kicsit ütött-kopott maja tányér képviselte ezt a régiót. Az inka kerámiák nagyon szépek voltak, azt meg kell hagyni, de tulajdonképpen ez is mind elfért egyetlen teremben. Hát mit ne mondjak, enyhén szólva csalódottan távoztam.

Az egyik inka kerámia

Viszont a múzeumból kilépve ismét sütött a nap, mi több ragyogóan kék volt az ég, mintha nem is esett volna korábban a hó. Persze korai volt az öröm, mert a következő múzeum felé tartva ismét eleredt a hó. De legalább most nem fújt a szél, igaz, nagyon hideg volt.

A következő célpontom az Egyiptom Ház volt. Pontosabban lett volna. Ugyanis egy karvastagságú lánc díszelgett a múzeum bejáratához vezető kapun. Semmi nem volt kiírva, minden sötétben volt, szóval hiába küzdöttem el magamat addig, nem jutottam be. Viszont megint elállt a hó. Innen átmentem a Königsplatzra, ahol két múzeum található.

Glyptothek múzeum egyik épülete

Mindkét múzeum a Glyptothek nevet viseli, és mindkettőben ókori görög, illetve római szobrokat állítottak ki. Nem vagyok egyiknek sem a rajongója, de azért az egyiket megnéztem. Szép volt a maga nemében.

Traianus császár szobra

A múzeum kivégzése után még bóklásztam egy kicsit a városban mindenféle konkrét cél nélkül - ha már egyszer nem esett a hó. Aztán a piactéren egy grillezett lazacot (Isteni finom volt! Jó kis kapros mártást adtak a grillezett krumplihoz) ettem, majd hazafelé vettem az irányt.